Szaladok, de nem tudom hova. Minden tele fákkal, bokrokkal. Moha és avar illata kavarog orromban. Számban kesernyés, sós és fémes ízek vegyülnek. Lehet elharaptam a nyelvem. Megállok pihenni, ha valaki kerget úgy is utolér, nem vagyok jó futásból. Kezem alatt, az odvas fa nedvessége, talpam alatt millió ágacska roppan. -Hol vagyok? -Szalad ki a kérdés sóhajjal ajkamon.
-Leginkább sehol. Ez itt a Te lelked. Ilyen vagy. Egy hatalmas, rohadó kupac. -Hallom saját, de mélyebb hangom. Felém lép, egy árnyba burkolt, nő. Letolja kapucniját és én elborzadok. Én vagyok az, de mégse. Bőröm szürke és itt-ott fekete, ajkam lila, szemem opálos. Rám vigyorog e torz magam. Fogai hiányosak, váltva sárgák és feketék.
-Még is mire számítottál? -Átölel egyik karjával, de nem igazán érzem. -Hidd csak el. -Ölelése egyre szorosabb, nem tudok se szólni, se ellenkezni. Átsuhan a gondolat kábult agyamon, hogy most meghalok.
-Ó kicsikém még most nem, lassan módszeresen. Minnél lassabb, annál édesebb. -Kuncog fülembe.
-Anna, az istállóját! Kelj már fel! -Sorozatban pislogok vagy 5-öt 6-ot, mire kitisztul annyira a kép, hogy ráeszméljek ez egy kibaltázott álom volt. Dani hatalmas pupillákkal és lihegve tart karjaiban.
-Jól vagy? Mi a fene? -Megtörli számat, látom a szép, erős kezén véremet. Kifulladva kapkodok oxigénért.
-Azt hiszem, rosszat álmodtam. Biztos elharaptam a nyelvemet. Ne aggódj. Mennyi az idő?
-Alig múlt délután három. A srácok odakint várna. Akkor engedtem be őket, amikor eszeveszettül ordítani kezdtél. Biztos rendben vagy? A szar is belém fagyott, úgy rám ijesztettél. Mit álmodtál?
-Nem fogod elhinni, de azt, hogy megkéred a kezem. -Elsötétül tekintete és az ágynak szorít. Fura izgalom bizsereg gyomromban. Szép ívű ajkaival szippantja be, az én kiszáradt ajkaimat. Épp, hogy elenged és betakar, ugyanis meztelen vagyok, belép Mark.
-Kedves barátaim, mi volt ez a vérbizsergető ordítás? -Daniel figyelmeztetően rám néz.
-Azt álmodtam, hogy eldugult a slozi, a suliban és nekem kellett megoldani a problémát. -Potato és Chris is megérkezett. Danire néznek majd rám és azzal, a "Mindent tudunk" nézéssel kihátrálnak mind a hárman.
-Kimennél? Szeretnék felöltözni. -"Látta már sok mindent" pillantással lehúzza takarót.
-Előttem nem kell szégyellned. Ismerem mindegyiket. -Nyomatékot adva szavainak végig húzza ujját az egyik sebemen, ami mellem alatt indul el és majdnem a csípőmnél ér végett. Ráhajolva végig csókolja.
-Elfogadtam, már akkor amikor megszerezted és imádom. A többivel együtt. Segítsek öltözni? -Megcsóválom a fejemet és felállva magamra tekerem a takarót. -Tíz perc és kész leszek csak letusolok. -Fürdőbe lépve megengedem a vizet. Még mindig sajog kissé a vállam, ahol ölelt álmomban az a nő. Beállok a tus alá és élvezem a vizet. Moha szag ömlik be az orromon. Rémülve kapom magam elé karjaimat, de sehol senki. Megint az erdőben vagyok. De nem értem, talán megbolondultam? Lépdelek csupaszon, nyálkás levelek simogatják talpamat. -Hát eljöttél Insuasum Mulier? Most megmutatom ki is vagy Te valójában.
-Nem tudom, hogy miért és azt sem, hogy hogyan, de egy biztos és elhiheted nekem tudom kivagyok. Tudom, hogy Te és Én egyazon érme két oldala vagyunk. Tudom, ahogy Te is.
-Nicsak, de okos itt valaki! Akkor nyilván azt is tudod, hogy a szívedből jövő mérgező érzések, mind Te és Én vagyunk és azt, hogy e gennyes seb, már sosem gyógyul. Sem ma sem a jövődben, mert az ember ugyan változhat, de a sorsa nem. Ha pedig velük maradsz, őket is bekebelezed lassan, akár a friss föld a nyári záport. A szurkos lelked lesz az Ő vesztük.
-Magamba fogadom, mind azt és elbírom. Magamba fogadlak, mert egyedül vagy és ketten erősebbek leszünk.
-Azt hiszed ennyi? Ha a haragot el is fogadod, lesz még rajtam kívül... -Hirtelen kopogást hallok.
-Anna jól vagy? Már egy fél órája fürdesz. -Hála az égnek és Daninek. -Bejövök!
-Gyere. -Megáll a csukott ajtóban és bámul. Keresztbe fonom karjaimat. -Adnál egy törölközőt?
-Szerintem így is minden rendben.
-Ó igen? - Elhaladok mellette, úgy téve, mintha pucéran akarnék kimenni. Elkapja a karom, felszisszenek.
-Ne haragudj én nem... -De én felkaromat bámulom. Szeme követi az enyémet. -Ezt mikor? Az előbb...
-Nem tudom. -Becsavarom a hajam és felveszem a köntösét. Daniel illata van, kellemes és puha, mint ő.
-Minden esetre, ez a szín is jól áll. -Köntösre meredek, "Fekete, mint a lelked". Súgja egy hang. Megölelem Danit és ő megcsókol. -Mivel tusoltál? Erdő illatod van. -Eszem felsikít, ez csak egy rossz álom, ugye?
Amit szeretek
Én merek önmagam lenni
Milyen furcsa, hogy az idő irányít minket és nem mi az időt.
Megint bolondosan keletem fel. Esik, már két teljes hónapja esik, mint ha kötelező lenne. Zuhany alá állok, hátha felébredek végre. Az álmomban legalább jó idő volt, legalább is meleg, de mi a fene... Jó pasival álmodni, nem nagy szám, mivel tini vagyok, de, hogy tele volt varrva a mellkasa a felkarja és a csuklója.. Vajon ez jelent valamit? Tusolás után megittam a szokásos fekete kávémat, cukor nélkül, egy kiadós Blue Moon társaságában. Élek, ilyenkor ezt érzem. Felöltözöm, aztán fogat mosok és rohanok a buszhoz. Éppen, hogy csak elértem. Leülök leghátra, kiveszek egy kis tükröt és kifestem a szememet. Leszállok és rágyújtok, de a fenébe is, nincs nálam esernyő... Ááááá, hát nem elázott a cigim. Valaki esernyőt tart felém.
- Jó reggelt kedvesem. - Vörös haj, bambi szem és az a kis édes vigyor.
- Jó a... Neked is. - Kukába dobom az elázott vackot és rágyújtok a másikra. - Hol van a másik záp?
- Áh, szóval két bal lábbal keltél fel hercegnőm. - Cigivel a számba, két hüvelykujjam a szája két sarkába dugom és széthúzom. Diadalmasan felnevetek.
- Már mondtam Neked nem egyszer, hogy nem vagyok hercegnő Mark. - Vállat von, kiveszi számból a cigit és beleszív. - Ó Mr. Tökéletes, Te mióta dohányzol?- Szemembe néz és mosolyog.
- Csak amióta Te széthúzgálod a számat. Nem erre való életke. - Csodálkozást színlelve megkérdezem.
- Nem? Óóóó... hát akkor mire?
- Mondjam vagy mutassam édesem? - Ez az. Mutassa csak, majd én is neki valamit.
- Mutassad, nem szeretem, ha félre beszélsz. - Közel hajol, orrunk összeér. Már-már bele is pirulok és puff.
- Fogsz még ilyet tenni kedves Christian? - Rám mered. Közben orrát vizsgálja nem-e törtem el.
- Honnan tudtad, hogy nem a bátyám vagyok?
-Ő soha nem lenne ilyen átlátszó és ő bele nem szívna a cigimbe. - Suli elé érve meglátom a 4 tagú baráti köröm maradék 3 tagját. Potato a nyakamba ugrik és ott csimpaszkodik.
-Hoztál nekem nyalókát? Ugye hoztál Ani? Kérlek mond, hogy nem felejtetted el.-Egy enyhe szem forgatás után, kibontom a nyalókát és szájába dugom, mire ő kiveszi és arcon csókol.
-Imádlak.-Kibontom a következőt és Marknak nyújtom, aki megköszöni és összeborzolja a hajamat. Christiannak, is átadom, de ő csak a száját tátja, aki ugye nem köszöni meg csak biccent. Daniel csak morcosan figyel. Odalépek hozzá megölelem, felnézek rá, hogy majd ki törik nyakam. Minek ilyen magas?
-Nekem nem is hoztál Te gonosz bestia.-Szempillámat sűrű rebegtetve csóválom a fejemet.
-Elfelejtettelek, sajnáááálooom.- Elindulunk, Danie csak morcosan mögöttem. Hirtelen megfordulok és a kedvenc, kivis nyalókáját dugom a szájába, mire ő flegmán lenéz rám.
-Kösz baby. Mit kérsz cserébe?-Ajkon puszilom, aztán rágyújtok.
-Kivételesen, most, semmit. Az igazság az, hogy pocsék kedvem van. Van kedvetek ma velem ebédelni? Főzhetnék valamit. Mondjuk talán az édes pirított tésztát is megcsinálhatnám végre. Na mit szóltok?
-Pudingnak és nekem dolgom van, de fél négy után ráérünk.-Szólt Mark és átöleli vállaimat.
-Nekem négyig karatém van.-Átöleli derekamat, majd leül a padra, elnyomom a cigit.
-Danie?-Daniel lassan felém közeledik, majd leveszi Mark karját vállamról.
-Hát ha Mark nem akar folyamatosan átkarolni, meg simogatni, mert ugye ez tabu.
-Jaj Dani ne légy már ennyire merev.
-Te tehetsz róla, próbálok nem rád gondolni egy szál semmiben...-Megint cukkol.
-Danie. Sajnálom, de én merek önmagam lenni.
2013. október 18., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)