Nem mondott semmit, csak keményen magához húzott és ölelt, és ölelt.
-Hát nem érted, szeretünk. Az a lány is csak kedves akart lenni, de te megint őrültet játszottál.
-Sajnálom. - Sírás égette a torkomat, testem meg-megvonaglott, de nem fogok sírni. Nem és nem.
-Bármit megtennék, hogy visszaforgathassam az időt, de nincs annyi pénz ami ezt lehetővé tenné.
-Kérlek, engedj elmenni.-Két keze közzé fogja arcomat.
-Jobban vagy? -Nagy levegőt veszek és bólintok. Homlokon csókol.
-Jól vagyok. -Nem ereszti arcomat fülemhez hajol, és belesuttog.
-Most az egyszer ne hazudj magadnak kérlek. Mondj igazat! Mond el, hogy fáj, mond el, legalább nekem ne hazudj! Mondj el mindent. -Csak körvonalakba tudják, hogy miért nem bírom az emberi érintéseket, főleg a nőkét nem. Egyedül sokkal könnyebb elviselni. Most nevessetek ki, hogy ugyan mi bajom lehetne ilyen fiatalon. Mit nyafog ez a kis csitri, hiszen meg van mindene. Meg volt. Évekkel ezelőtt eltűnt és nincs.
-Már semmi bajom, csak kell egy cigi és egy kis nyugalom, ennyi az egész. -Remegnek a kezeim, ahogy a cigimet kotrom elő, a gyújtómmal együtt. Nézek, de nem látok. Jah, hogy sírok? Zavartan kitörlöm a könnyeimet és végre rágyújtok. -Tudod Dani, ezer éve attól a pillanatól rettegek, amikor elnyögöm szánalmasan, hogy mi ez az ostobaság az érintésekkel kapcsolatban. Attól, hogy egy ideje ismersz nem eléggé. De nem akarok róla beszélni, nem akarom senki sajnálatát, a tiédet meg végképp nem. Ez így van jól. -Megfogja a kezemet és a kézfejemre ad egy csókot, miközben úgy néz rám, hogy belesajdul a szívem.
-Ahogy akarod Hercegnőm. -Annyira más ilyenkor. Kedves és gyengéd, komoly, büszke, de még is vad.
-Feletesd el velem Dani újra, mint mindig, kérlek. Tedd újra és újra meg, hogy legalább egy órára elfelejtsem ki is vagyok. Érintsd meg újra és újra a hegeimet, tépd fel és gyógyítsd meg!
-Anna, ne feledd el, hogy ha újra elkezdem nem tudsz megállítani. De azt se, hogy az enyém vagy, senki más nem érinthet meg, csakis én. Senki mást nem szerethetsz csakis engem! Érted mit kérsz és mi az ára? -Lehajtott fejjel a kezemet néztem, ahol megcsókolt. Szinte vöröslött az alatta örvénylő véremtől, mely már akkor is úgy száguld, akár a leggyorsabb folyó, ha érzem az illatát. Ha arra gondolok mit akarok tőle és ő mit tőlem elfog a kétség. Elnyomom a cigarettát a hamusba és ő az ölébe véve a szobájába visz. A nyugalomvölgye, ahol mindig eggyé válunk, ahol rajtam felejti a csókja jeleit, ahol az agyamba vésődik ismét, hogy kihasználom és ő engem viszont. Ahol a nő az nő, a férfi férfi se több, se kevesebb. Kezdődjék a játék. Ahogy letesz és csak bámul azokkal a zöldesbarna szemekkel, érzem hogyan simogat a tekintete. Lassú, de egy nagy lépéssel került olyan közel hozzám,hogy orrunk összeért. -Anna ha le akarsz állítani, még most tedd meg, amíg tudok a két kezemnek és eszemnek parancsolni. -Megcsóválva a fejemet vártam, hogy egy legyek veled,hogy önző módon kiszívd a testemből a mérget, hogy aztán egyszer én legyek a tiszta, míg te be leszel mocskolva.
Lehámozva vizes ruháinkat az ágyra fektetett. -Gyönyörű vagy Anna, szeretlek. -Tanultam már a hibáimból, máskor nem hinnék neki és tartanám magam a 1+1+1 -es szabályomhoz (1órával szeretkezés előtt, közben és 1 órával utána, amit mondanak hazugság ), de most szükségem van rá.-Mond újra Dani és akkor, most nem engedlek el.
Amit szeretek
Én merek önmagam lenni
Milyen furcsa, hogy az idő irányít minket és nem mi az időt.
Megint bolondosan keletem fel. Esik, már két teljes hónapja esik, mint ha kötelező lenne. Zuhany alá állok, hátha felébredek végre. Az álmomban legalább jó idő volt, legalább is meleg, de mi a fene... Jó pasival álmodni, nem nagy szám, mivel tini vagyok, de, hogy tele volt varrva a mellkasa a felkarja és a csuklója.. Vajon ez jelent valamit? Tusolás után megittam a szokásos fekete kávémat, cukor nélkül, egy kiadós Blue Moon társaságában. Élek, ilyenkor ezt érzem. Felöltözöm, aztán fogat mosok és rohanok a buszhoz. Éppen, hogy csak elértem. Leülök leghátra, kiveszek egy kis tükröt és kifestem a szememet. Leszállok és rágyújtok, de a fenébe is, nincs nálam esernyő... Ááááá, hát nem elázott a cigim. Valaki esernyőt tart felém.
- Jó reggelt kedvesem. - Vörös haj, bambi szem és az a kis édes vigyor.
- Jó a... Neked is. - Kukába dobom az elázott vackot és rágyújtok a másikra. - Hol van a másik záp?
- Áh, szóval két bal lábbal keltél fel hercegnőm. - Cigivel a számba, két hüvelykujjam a szája két sarkába dugom és széthúzom. Diadalmasan felnevetek.
- Már mondtam Neked nem egyszer, hogy nem vagyok hercegnő Mark. - Vállat von, kiveszi számból a cigit és beleszív. - Ó Mr. Tökéletes, Te mióta dohányzol?- Szemembe néz és mosolyog.
- Csak amióta Te széthúzgálod a számat. Nem erre való életke. - Csodálkozást színlelve megkérdezem.
- Nem? Óóóó... hát akkor mire?
- Mondjam vagy mutassam édesem? - Ez az. Mutassa csak, majd én is neki valamit.
- Mutassad, nem szeretem, ha félre beszélsz. - Közel hajol, orrunk összeér. Már-már bele is pirulok és puff.
- Fogsz még ilyet tenni kedves Christian? - Rám mered. Közben orrát vizsgálja nem-e törtem el.
- Honnan tudtad, hogy nem a bátyám vagyok?
-Ő soha nem lenne ilyen átlátszó és ő bele nem szívna a cigimbe. - Suli elé érve meglátom a 4 tagú baráti köröm maradék 3 tagját. Potato a nyakamba ugrik és ott csimpaszkodik.
-Hoztál nekem nyalókát? Ugye hoztál Ani? Kérlek mond, hogy nem felejtetted el.-Egy enyhe szem forgatás után, kibontom a nyalókát és szájába dugom, mire ő kiveszi és arcon csókol.
-Imádlak.-Kibontom a következőt és Marknak nyújtom, aki megköszöni és összeborzolja a hajamat. Christiannak, is átadom, de ő csak a száját tátja, aki ugye nem köszöni meg csak biccent. Daniel csak morcosan figyel. Odalépek hozzá megölelem, felnézek rá, hogy majd ki törik nyakam. Minek ilyen magas?
-Nekem nem is hoztál Te gonosz bestia.-Szempillámat sűrű rebegtetve csóválom a fejemet.
-Elfelejtettelek, sajnáááálooom.- Elindulunk, Danie csak morcosan mögöttem. Hirtelen megfordulok és a kedvenc, kivis nyalókáját dugom a szájába, mire ő flegmán lenéz rám.
-Kösz baby. Mit kérsz cserébe?-Ajkon puszilom, aztán rágyújtok.
-Kivételesen, most, semmit. Az igazság az, hogy pocsék kedvem van. Van kedvetek ma velem ebédelni? Főzhetnék valamit. Mondjuk talán az édes pirított tésztát is megcsinálhatnám végre. Na mit szóltok?
-Pudingnak és nekem dolgom van, de fél négy után ráérünk.-Szólt Mark és átöleli vállaimat.
-Nekem négyig karatém van.-Átöleli derekamat, majd leül a padra, elnyomom a cigit.
-Danie?-Daniel lassan felém közeledik, majd leveszi Mark karját vállamról.
-Hát ha Mark nem akar folyamatosan átkarolni, meg simogatni, mert ugye ez tabu.
-Jaj Dani ne légy már ennyire merev.
-Te tehetsz róla, próbálok nem rád gondolni egy szál semmiben...-Megint cukkol.
-Danie. Sajnálom, de én merek önmagam lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése