-Eláztál. Gyere, menjünk be, biztos van még itt törölköző.
-Azt hittem nem jársz ide vissza. - Rám mosolyog. Várjunk csak... Mosolyog? Ez bajt jelent.
-Na gyere már, mert még a végén beteg leszel és agyon csapnak a skacok, miattad...
-Hogy lehetsz ekkora... -Inkább ki se mondtam, mert amikor kinyitotta az ajtót, rend volt. Sehol se volt por vagy kosz. Festék jellegzetes illata csapta meg orromat. -Te mit csinálsz itt?
-Csak kicsit rendbe szedtem, tudod... El akarom adni.
-Mit szól ehhez az apád? -Eltorzulnak szép vonásai a gúnyos grimasztól.
-Mit gondolsz, mit érdekli őt? Csak arra képes, hogy az üzleti ügyeit intézze és a fia, majd egyszer nyomdokaiba lépjen. Csak, hogy a "kicsi" fia nem fogja átvenni a céget, mert érettségi után kihúz külföldre és szerencsét próbál a zenészek világában. - Szép, szóval egy punk dobos lesz. Benézek a régi konyhába, minden ugyan olyan volt, mint akkor, amikor itt játszottunk. A nappali, az ebédlő, az édesanyja és az ő szobája, sőt, még a fürdők is ugyan azok voltak. Nem hittem a szememnek a nappali közepén ott volt a jól ismert Pearl dobfelszerelés. Az ütők egymás mellet szép sorjában.
-Te itt élsz Daniel. Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Mond el!
-Nincs rendben velem valami? Hát ezt már sokan mondták Anna, de tudod szerintem meg veled nincs valami nagyon rendben. Megsértődsz azon, ha felmerem hozni a múltat. Ideje neked is szembe nézned a saját mumusaiddal! Te se gondolhatod komolyan, hogy ez így jól fog működni sokáig.
-Hagyj békén Daniel! Nem értesz Te semmit. Egyedül vagyok és az nagyon nem jó érzés, mindenkinek van valakije, akinek kiöntheti a szívét, de nekem senkim. Bár csak tudnám, hogy miért?
-Na erről beszélek Ani, mi mindannyian itt vagyunk és tudjuk, hogy mi történt és tudjuk, hogy hová tartasz ezzel a viselkedéssel. Hiába próbáltunk megérteni és elérni nálad azt, hogy ne néz már úgy az emberekre, mint potenciális szemétládákra, de hiába. Én nem tudok többet tenni érted és ebbe beledöglök. Imádunk és védünk, mindig melletted állunk, de sokkal többre is mehetnénk, ha egy kicsit végre kinyitnád azt a makacs szívedet. Szeretlek, de amíg ez a plátói szerelem ennyire viszonzatlan, addig nem szólunk egymáshoz. Mert akárhonnan is nézzük önző vagy. Ne próbálj elmenekülni! -Ahogy léptem volna az ajtó felé, hogy elrohanjak és homokba dugjam a fejemet, ő megragadta kezemet és magához húzott.
Amit szeretek
Én merek önmagam lenni
Milyen furcsa, hogy az idő irányít minket és nem mi az időt.
Megint bolondosan keletem fel. Esik, már két teljes hónapja esik, mint ha kötelező lenne. Zuhany alá állok, hátha felébredek végre. Az álmomban legalább jó idő volt, legalább is meleg, de mi a fene... Jó pasival álmodni, nem nagy szám, mivel tini vagyok, de, hogy tele volt varrva a mellkasa a felkarja és a csuklója.. Vajon ez jelent valamit? Tusolás után megittam a szokásos fekete kávémat, cukor nélkül, egy kiadós Blue Moon társaságában. Élek, ilyenkor ezt érzem. Felöltözöm, aztán fogat mosok és rohanok a buszhoz. Éppen, hogy csak elértem. Leülök leghátra, kiveszek egy kis tükröt és kifestem a szememet. Leszállok és rágyújtok, de a fenébe is, nincs nálam esernyő... Ááááá, hát nem elázott a cigim. Valaki esernyőt tart felém.
- Jó reggelt kedvesem. - Vörös haj, bambi szem és az a kis édes vigyor.
- Jó a... Neked is. - Kukába dobom az elázott vackot és rágyújtok a másikra. - Hol van a másik záp?
- Áh, szóval két bal lábbal keltél fel hercegnőm. - Cigivel a számba, két hüvelykujjam a szája két sarkába dugom és széthúzom. Diadalmasan felnevetek.
- Már mondtam Neked nem egyszer, hogy nem vagyok hercegnő Mark. - Vállat von, kiveszi számból a cigit és beleszív. - Ó Mr. Tökéletes, Te mióta dohányzol?- Szemembe néz és mosolyog.
- Csak amióta Te széthúzgálod a számat. Nem erre való életke. - Csodálkozást színlelve megkérdezem.
- Nem? Óóóó... hát akkor mire?
- Mondjam vagy mutassam édesem? - Ez az. Mutassa csak, majd én is neki valamit.
- Mutassad, nem szeretem, ha félre beszélsz. - Közel hajol, orrunk összeér. Már-már bele is pirulok és puff.
- Fogsz még ilyet tenni kedves Christian? - Rám mered. Közben orrát vizsgálja nem-e törtem el.
- Honnan tudtad, hogy nem a bátyám vagyok?
-Ő soha nem lenne ilyen átlátszó és ő bele nem szívna a cigimbe. - Suli elé érve meglátom a 4 tagú baráti köröm maradék 3 tagját. Potato a nyakamba ugrik és ott csimpaszkodik.
-Hoztál nekem nyalókát? Ugye hoztál Ani? Kérlek mond, hogy nem felejtetted el.-Egy enyhe szem forgatás után, kibontom a nyalókát és szájába dugom, mire ő kiveszi és arcon csókol.
-Imádlak.-Kibontom a következőt és Marknak nyújtom, aki megköszöni és összeborzolja a hajamat. Christiannak, is átadom, de ő csak a száját tátja, aki ugye nem köszöni meg csak biccent. Daniel csak morcosan figyel. Odalépek hozzá megölelem, felnézek rá, hogy majd ki törik nyakam. Minek ilyen magas?
-Nekem nem is hoztál Te gonosz bestia.-Szempillámat sűrű rebegtetve csóválom a fejemet.
-Elfelejtettelek, sajnáááálooom.- Elindulunk, Danie csak morcosan mögöttem. Hirtelen megfordulok és a kedvenc, kivis nyalókáját dugom a szájába, mire ő flegmán lenéz rám.
-Kösz baby. Mit kérsz cserébe?-Ajkon puszilom, aztán rágyújtok.
-Kivételesen, most, semmit. Az igazság az, hogy pocsék kedvem van. Van kedvetek ma velem ebédelni? Főzhetnék valamit. Mondjuk talán az édes pirított tésztát is megcsinálhatnám végre. Na mit szóltok?
-Pudingnak és nekem dolgom van, de fél négy után ráérünk.-Szólt Mark és átöleli vállaimat.
-Nekem négyig karatém van.-Átöleli derekamat, majd leül a padra, elnyomom a cigit.
-Danie?-Daniel lassan felém közeledik, majd leveszi Mark karját vállamról.
-Hát ha Mark nem akar folyamatosan átkarolni, meg simogatni, mert ugye ez tabu.
-Jaj Dani ne légy már ennyire merev.
-Te tehetsz róla, próbálok nem rád gondolni egy szál semmiben...-Megint cukkol.
-Danie. Sajnálom, de én merek önmagam lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése