Hozzám akart érni. Mégis mit képzel magáról ez a lány? Bepittyeg a területemre és bazsalyog Markkal.
-Hé Baby mi bajod van?
-Most inkább hagyj békén Dani, nincs hozzád hangulatom.
-Már megint cigizel? Mire jó ez?
-Szállj már le rólam, nem vagyok ma rád vevő. -Megölel és simogatja a hátamat.
-Baby, kiverhetnéd már a fejedből azt a régi storyt. Senkinek se teszel ezzel jót. Még Krumpli is feszülten figyel, hogy nehogy valaki megérintsen. Próbálunk hozzászoktatni az érintésekhez, de nem sikerül, ha nem hagyod.
-Fantasztikus, pont Te akarsz engem kioktatni? Te csak ne dumálj Mr. Jégcsap a köbön!
-Az Istenit már, de egy hibbant tyúk vagy, aki ráadásul még önző is! -Önző... Ismét szakadoznak a régi hegek. Önző, egoista, senki mással nem foglalkozol. Nem lehet szeretni, egy cafka vagy. Nem érdemelsz szeretetet. Még is hogy szerethetne az ember egy kis szutykos tolvajt, aki igénytelen? Csak arra tudsz gondolni, hogy mikor és hol tölts el valamelyik pasiddal egy-két éjszakát. Csip-csep, csip-csep. Csurog a víz a hajamról. Csip-csep, csip-csep, vagy talán könnyezem? Homályba vész minden ami eddig volt körülöttem. Igen sírok, de pont Daniel előtt? Még mit nem. Szaladok, nem látom merre. Emlékszem, hogy valakinek neki ütközött a vállam, de nem ismertem fel. Aztán egy vagy több dudaszó. Átázott a tornacipőm, nem sokkal a zoknim is. Önző, önző... Egoista, egoista... Hangzottak újra és újra a gúnyos, de egyre monotonabb szavak. Még a szél is engem szapult. Síri hangján rágalmazott a fa, fű, bogár az ég és föld. Az egész világ. Bár... Istenem bár meghalhatnék már végre! Miért nehéz felfogni? Nem akarok senkit aki emlékeztetne a régi önmagamra, amikor még türkiz volt a világom és nem színtelen szürke, amikor egy láthatatlan senki voltam, vagy egy nagy célkereszt, akibe folyton csak belerúgtak. Pont a közepébe, ahol a legjobban fájt. Mikor végre elfáradt a lábam és már hiába futottam, reszkettem a hidegtől, megálltam. Felnéztem és ismerős volt a házszám. Daniel édesanyjának a háza előtt álltam meg. 2 éve meghalt mellrákban. Nagyon kedves és megbízható nő volt, viszont végtelenül büszke és makacs. Benyitottam a kapun, elindultam a lépcső felé. A több hete vágatlan fű súrolta csupasz lábszáramat. A tornác, amelyen annyit nevettünk és sírtunk együtt Danivel, már megkopott és itt-ott hajszál vagy annál kicsit vastagabb repedések futottak girbegurba alakokban. Leültem a porba, itt legalább nem szakad. Vajon, hogy magyarázom meg ezt a mai napot az osztályfőnökömnek. Bárcsak... Cuppogó, sebes léptek közeledtek. Elfordítottam arcomat, hogy nehogy valaki meglássa, a vörös foltosra sírt szememet. Belépett a kapun, ekkor már tudtam Dani, hogy te vagy még sem érdekelt.
-Te ostoba, Te elmebeteg, Te...
-Önző, semmire kellő, igénytelen, cafka? Mond csak tovább Dani, hozzá szoktam már.
-Miért ide kellet jönnöd? Miért nem kerülöd el nagy ívben?
-Mert ha újra és újra visszagondolok anyádra, aki az én anyám is volt anyám helyett, akkor végre kicsit megnyugszom és úgy érzem, hogy boldog vagyok. Ez mindig segít, amikor Te átgázolsz, az amúgy is porrá tiport, lelkemen.
Amit szeretek
Én merek önmagam lenni
Milyen furcsa, hogy az idő irányít minket és nem mi az időt.
Megint bolondosan keletem fel. Esik, már két teljes hónapja esik, mint ha kötelező lenne. Zuhany alá állok, hátha felébredek végre. Az álmomban legalább jó idő volt, legalább is meleg, de mi a fene... Jó pasival álmodni, nem nagy szám, mivel tini vagyok, de, hogy tele volt varrva a mellkasa a felkarja és a csuklója.. Vajon ez jelent valamit? Tusolás után megittam a szokásos fekete kávémat, cukor nélkül, egy kiadós Blue Moon társaságában. Élek, ilyenkor ezt érzem. Felöltözöm, aztán fogat mosok és rohanok a buszhoz. Éppen, hogy csak elértem. Leülök leghátra, kiveszek egy kis tükröt és kifestem a szememet. Leszállok és rágyújtok, de a fenébe is, nincs nálam esernyő... Ááááá, hát nem elázott a cigim. Valaki esernyőt tart felém.
- Jó reggelt kedvesem. - Vörös haj, bambi szem és az a kis édes vigyor.
- Jó a... Neked is. - Kukába dobom az elázott vackot és rágyújtok a másikra. - Hol van a másik záp?
- Áh, szóval két bal lábbal keltél fel hercegnőm. - Cigivel a számba, két hüvelykujjam a szája két sarkába dugom és széthúzom. Diadalmasan felnevetek.
- Már mondtam Neked nem egyszer, hogy nem vagyok hercegnő Mark. - Vállat von, kiveszi számból a cigit és beleszív. - Ó Mr. Tökéletes, Te mióta dohányzol?- Szemembe néz és mosolyog.
- Csak amióta Te széthúzgálod a számat. Nem erre való életke. - Csodálkozást színlelve megkérdezem.
- Nem? Óóóó... hát akkor mire?
- Mondjam vagy mutassam édesem? - Ez az. Mutassa csak, majd én is neki valamit.
- Mutassad, nem szeretem, ha félre beszélsz. - Közel hajol, orrunk összeér. Már-már bele is pirulok és puff.
- Fogsz még ilyet tenni kedves Christian? - Rám mered. Közben orrát vizsgálja nem-e törtem el.
- Honnan tudtad, hogy nem a bátyám vagyok?
-Ő soha nem lenne ilyen átlátszó és ő bele nem szívna a cigimbe. - Suli elé érve meglátom a 4 tagú baráti köröm maradék 3 tagját. Potato a nyakamba ugrik és ott csimpaszkodik.
-Hoztál nekem nyalókát? Ugye hoztál Ani? Kérlek mond, hogy nem felejtetted el.-Egy enyhe szem forgatás után, kibontom a nyalókát és szájába dugom, mire ő kiveszi és arcon csókol.
-Imádlak.-Kibontom a következőt és Marknak nyújtom, aki megköszöni és összeborzolja a hajamat. Christiannak, is átadom, de ő csak a száját tátja, aki ugye nem köszöni meg csak biccent. Daniel csak morcosan figyel. Odalépek hozzá megölelem, felnézek rá, hogy majd ki törik nyakam. Minek ilyen magas?
-Nekem nem is hoztál Te gonosz bestia.-Szempillámat sűrű rebegtetve csóválom a fejemet.
-Elfelejtettelek, sajnáááálooom.- Elindulunk, Danie csak morcosan mögöttem. Hirtelen megfordulok és a kedvenc, kivis nyalókáját dugom a szájába, mire ő flegmán lenéz rám.
-Kösz baby. Mit kérsz cserébe?-Ajkon puszilom, aztán rágyújtok.
-Kivételesen, most, semmit. Az igazság az, hogy pocsék kedvem van. Van kedvetek ma velem ebédelni? Főzhetnék valamit. Mondjuk talán az édes pirított tésztát is megcsinálhatnám végre. Na mit szóltok?
-Pudingnak és nekem dolgom van, de fél négy után ráérünk.-Szólt Mark és átöleli vállaimat.
-Nekem négyig karatém van.-Átöleli derekamat, majd leül a padra, elnyomom a cigit.
-Danie?-Daniel lassan felém közeledik, majd leveszi Mark karját vállamról.
-Hát ha Mark nem akar folyamatosan átkarolni, meg simogatni, mert ugye ez tabu.
-Jaj Dani ne légy már ennyire merev.
-Te tehetsz róla, próbálok nem rád gondolni egy szál semmiben...-Megint cukkol.
-Danie. Sajnálom, de én merek önmagam lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése