VII. Ki vagy Te Anna Impurus?

      Sulis szakköröm után haza tartottam. Háromnegyed négykor éreztem meg az Insuasum Mulier-t. Ezek után, mi erőmből tellett, a jel felé indultam. Viszont mire a pontos helyét bemértem volna, a jel eltünt. Jelentés befejezése és küldetés folytatása. Fejeztem be a felettesemmel való eszmecserét. Nyugtalan szívvel állok neki a házimnak. Erősen érzem még a Insuasum utórezgéseit. Az Insuasum Mulier, annyit jelent, mint Sötét Asszony. Na ez a lelkéből fakad, amit gyerekként már el kell kezdeni, kiüríteni. Ez nem mindig lehetséges, vagy egyszerűen lehettetlen. A kiválasztott pokolfajzatott olyan sötét lelkü emberek nevelik, amit elképzelni sem lehet. Erre a célra viszont olyan Taya-i csecsemő kell, aki fényben szülöttek ágában tartozik. Ez azért is fontos, mert a jó erőből lett gonosz, mindenek felett győzedelmeskedik.Az ellenkezőjéről nincs adatunk. Nos ami engem illet Rutilus vagyok, ez fényest jelent. Esther Fulgor a nevem és azért jöttem, hogy az utolsó Insuasumot is porba tiporjam és megöljem.

VI. Ez csak egy rossz álom, ugye?

         Szaladok, de nem tudom hova. Minden tele  fákkal, bokrokkal. Moha és avar illata kavarog orromban. Számban kesernyés, sós és fémes ízek vegyülnek. Lehet elharaptam a nyelvem. Megállok pihenni, ha valaki kerget úgy is utolér, nem vagyok jó futásból. Kezem alatt, az odvas fa nedvessége, talpam alatt millió ágacska roppan. -Hol vagyok? -Szalad ki a kérdés sóhajjal ajkamon.
-Leginkább sehol. Ez itt a Te lelked. Ilyen vagy. Egy hatalmas, rohadó kupac. -Hallom saját, de mélyebb hangom. Felém lép, egy árnyba burkolt, nő. Letolja kapucniját és én elborzadok. Én vagyok az, de mégse. Bőröm szürke és itt-ott fekete, ajkam lila, szemem opálos. Rám vigyorog e torz magam. Fogai hiányosak, váltva sárgák és feketék.
-Még is mire számítottál? -Átölel egyik karjával, de nem igazán érzem. -Hidd csak el. -Ölelése egyre szorosabb, nem tudok se szólni, se ellenkezni. Átsuhan a gondolat kábult agyamon, hogy most meghalok.
-Ó kicsikém még most nem, lassan módszeresen. Minnél lassabb, annál édesebb. -Kuncog fülembe.
-Anna, az istállóját! Kelj már fel! -Sorozatban pislogok vagy 5-öt 6-ot, mire kitisztul annyira a kép, hogy ráeszméljek ez egy kibaltázott álom volt. Dani hatalmas pupillákkal és lihegve tart karjaiban.
-Jól vagy? Mi a fene? -Megtörli számat, látom a szép, erős kezén véremet. Kifulladva kapkodok oxigénért.
-Azt hiszem, rosszat álmodtam. Biztos elharaptam a nyelvemet. Ne aggódj. Mennyi az idő?
-Alig múlt délután három. A srácok odakint várna. Akkor engedtem be őket, amikor eszeveszettül ordítani kezdtél. Biztos rendben vagy? A szar is belém fagyott, úgy rám ijesztettél. Mit álmodtál?
-Nem fogod elhinni, de azt, hogy megkéred a kezem. -Elsötétül tekintete és az ágynak szorít. Fura izgalom bizsereg gyomromban. Szép ívű ajkaival szippantja be, az én kiszáradt ajkaimat. Épp, hogy elenged és betakar, ugyanis meztelen vagyok, belép Mark.
-Kedves barátaim, mi volt ez a vérbizsergető ordítás? -Daniel figyelmeztetően rám néz.
-Azt álmodtam, hogy eldugult a slozi, a suliban és nekem kellett megoldani a problémát. -Potato és Chris is megérkezett. Danire néznek majd rám és azzal, a "Mindent tudunk" nézéssel kihátrálnak mind a hárman.
-Kimennél? Szeretnék felöltözni. -"Látta már sok mindent" pillantással lehúzza takarót.
-Előttem nem kell szégyellned. Ismerem mindegyiket. -Nyomatékot adva szavainak végig húzza ujját az egyik sebemen, ami mellem alatt indul el és majdnem a csípőmnél ér végett. Ráhajolva végig csókolja. 
-Elfogadtam, már akkor amikor megszerezted és imádom. A többivel együtt. Segítsek öltözni? -Megcsóválom a fejemet és felállva magamra tekerem a takarót. -Tíz perc és kész leszek csak letusolok. -Fürdőbe lépve megengedem  a vizet. Még mindig sajog kissé a vállam, ahol ölelt álmomban az a nő. Beállok a tus alá és élvezem a vizet. Moha szag ömlik be az orromon. Rémülve kapom magam elé karjaimat, de sehol senki. Megint az erdőben vagyok. De nem értem, talán megbolondultam? Lépdelek csupaszon, nyálkás levelek simogatják talpamat. -Hát eljöttél Insuasum Mulier? Most megmutatom ki is vagy Te valójában.
-Nem tudom, hogy miért és azt sem, hogy hogyan, de egy biztos és elhiheted nekem tudom kivagyok. Tudom, hogy Te és Én egyazon érme két oldala vagyunk. Tudom, ahogy Te is.
-Nicsak, de okos itt valaki! Akkor nyilván azt is tudod, hogy a szívedből jövő mérgező érzések, mind Te és Én vagyunk és azt, hogy e gennyes seb, már sosem gyógyul. Sem ma sem a jövődben, mert az ember ugyan változhat, de a sorsa nem. Ha pedig velük maradsz, őket is bekebelezed lassan, akár a friss föld a nyári záport. A szurkos lelked lesz az Ő vesztük.
-Magamba fogadom, mind azt és elbírom. Magamba fogadlak, mert egyedül vagy és ketten erősebbek leszünk.
-Azt hiszed ennyi? Ha a haragot el is fogadod, lesz még rajtam kívül... -Hirtelen kopogást hallok.
-Anna jól vagy? Már egy fél órája fürdesz. -Hála az égnek és Daninek. -Bejövök!
-Gyere. -Megáll a csukott ajtóban és bámul. Keresztbe fonom karjaimat. -Adnál egy törölközőt?
-Szerintem így is minden rendben. 
-Ó igen? - Elhaladok mellette, úgy téve, mintha pucéran akarnék kimenni. Elkapja a karom, felszisszenek.
-Ne haragudj én nem... -De én felkaromat bámulom. Szeme követi az enyémet. -Ezt mikor? Az előbb...
-Nem tudom. -Becsavarom a hajam és felveszem a köntösét. Daniel illata van, kellemes és puha, mint ő.
-Minden esetre, ez a szín is jól áll. -Köntösre meredek, "Fekete, mint a lelked". Súgja egy hang. Megölelem Danit és ő megcsókol. -Mivel tusoltál? Erdő illatod van. -Eszem felsikít, ez csak egy rossz álom, ugye?

V. rész. Most nem engedlek el

Nem mondott semmit, csak keményen magához húzott és ölelt, és ölelt.
-Hát nem érted, szeretünk. Az a lány is csak kedves akart lenni, de te megint őrültet játszottál.
-Sajnálom. - Sírás égette a torkomat, testem meg-megvonaglott, de nem fogok sírni. Nem és nem.
-Bármit megtennék, hogy visszaforgathassam az időt, de nincs annyi pénz ami ezt lehetővé tenné.
-Kérlek, engedj elmenni.-Két keze közzé fogja arcomat.
-Jobban vagy? -Nagy levegőt veszek és bólintok. Homlokon csókol.
-Jól vagyok. -Nem ereszti arcomat fülemhez hajol, és belesuttog.
-Most az egyszer ne hazudj magadnak kérlek. Mondj igazat! Mond el, hogy fáj, mond el, legalább nekem ne hazudj! Mondj el mindent. -Csak körvonalakba tudják, hogy miért nem bírom az emberi érintéseket, főleg a nőkét nem. Egyedül sokkal könnyebb elviselni. Most nevessetek ki, hogy ugyan mi bajom lehetne ilyen fiatalon. Mit nyafog ez a kis csitri, hiszen meg van mindene. Meg volt. Évekkel ezelőtt eltűnt és nincs.
-Már semmi bajom, csak kell egy cigi és egy kis nyugalom, ennyi az egész. -Remegnek a kezeim, ahogy a cigimet kotrom elő, a gyújtómmal együtt. Nézek, de nem látok. Jah, hogy sírok? Zavartan kitörlöm a könnyeimet és végre rágyújtok. -Tudod Dani, ezer éve attól a pillanatól rettegek, amikor elnyögöm szánalmasan, hogy mi ez az ostobaság az érintésekkel kapcsolatban. Attól, hogy egy ideje ismersz nem eléggé. De nem akarok róla beszélni, nem akarom senki sajnálatát, a tiédet meg végképp nem.  Ez így van jól. -Megfogja a kezemet és a kézfejemre ad egy csókot, miközben úgy néz rám, hogy belesajdul a szívem.
-Ahogy akarod Hercegnőm. -Annyira más ilyenkor. Kedves és gyengéd, komoly, büszke, de még is vad.
-Feletesd el velem Dani újra, mint mindig, kérlek. Tedd újra és újra meg,  hogy legalább egy órára elfelejtsem ki is vagyok. Érintsd meg újra és újra a hegeimet, tépd fel és gyógyítsd meg!
-Anna, ne feledd el, hogy ha újra elkezdem nem tudsz megállítani. De azt se, hogy az enyém vagy, senki más nem érinthet meg, csakis én. Senki mást nem szerethetsz csakis engem! Érted mit kérsz és mi az ára? -Lehajtott fejjel a kezemet néztem, ahol megcsókolt. Szinte vöröslött az alatta örvénylő véremtől, mely már akkor is úgy száguld, akár a leggyorsabb folyó, ha érzem az illatát. Ha arra gondolok mit akarok tőle és ő mit tőlem elfog a kétség. Elnyomom a cigarettát a hamusba és ő az ölébe véve a szobájába visz. A nyugalomvölgye, ahol mindig eggyé válunk, ahol rajtam felejti a csókja jeleit, ahol az agyamba vésődik ismét, hogy kihasználom és ő engem viszont. Ahol a nő az nő, a férfi férfi se több, se kevesebb. Kezdődjék a játék. Ahogy letesz és csak bámul azokkal a zöldesbarna szemekkel, érzem hogyan simogat a tekintete. Lassú, de egy nagy lépéssel került olyan közel hozzám,hogy orrunk összeért. -Anna ha le akarsz állítani, még most tedd meg, amíg tudok a két kezemnek és eszemnek parancsolni. -Megcsóválva a fejemet vártam, hogy egy legyek veled,hogy önző módon kiszívd a testemből a mérget, hogy aztán egyszer én legyek a tiszta, míg te be  leszel mocskolva.
Lehámozva vizes ruháinkat az ágyra fektetett. -Gyönyörű vagy Anna, szeretlek. -Tanultam már a hibáimból,  máskor nem hinnék neki és tartanám magam a 1+1+1 -es szabályomhoz (1órával szeretkezés előtt, közben és 1 órával utána, amit mondanak hazugság ), de most szükségem van rá.-Mond újra Dani és akkor, most nem engedlek el.

IV. Bár csak tudnám

-Eláztál. Gyere, menjünk be, biztos van még itt törölköző.
-Azt hittem nem jársz ide vissza. - Rám mosolyog. Várjunk csak... Mosolyog? Ez bajt jelent.
-Na gyere már, mert még a végén beteg leszel és agyon csapnak a skacok, miattad...
-Hogy lehetsz ekkora... -Inkább ki se mondtam, mert amikor kinyitotta az ajtót, rend volt. Sehol se volt por vagy kosz. Festék jellegzetes illata csapta meg orromat. -Te mit csinálsz itt?
-Csak kicsit rendbe szedtem, tudod... El akarom adni.
-Mit szól ehhez az apád? -Eltorzulnak szép vonásai a gúnyos grimasztól.
-Mit gondolsz, mit érdekli őt? Csak arra képes, hogy az üzleti ügyeit intézze és a fia, majd egyszer nyomdokaiba lépjen. Csak, hogy a "kicsi" fia nem fogja átvenni a céget, mert érettségi után kihúz külföldre és szerencsét próbál a zenészek világában. - Szép, szóval egy punk dobos lesz. Benézek a régi konyhába, minden ugyan olyan volt, mint akkor, amikor itt játszottunk. A nappali, az ebédlő, az édesanyja és az ő szobája, sőt, még a fürdők is ugyan azok voltak. Nem hittem a szememnek a nappali közepén ott volt a jól ismert Pearl dobfelszerelés. Az ütők egymás mellet szép sorjában.
-Te itt élsz Daniel. Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Mond el!
-Nincs rendben velem valami? Hát ezt már sokan mondták Anna, de tudod szerintem meg veled nincs valami nagyon rendben. Megsértődsz azon, ha felmerem hozni a múltat. Ideje neked is szembe nézned a saját mumusaiddal! Te se gondolhatod komolyan, hogy ez így jól fog működni sokáig.
-Hagyj békén Daniel! Nem értesz Te semmit. Egyedül vagyok és az nagyon nem jó érzés, mindenkinek van valakije, akinek kiöntheti a szívét, de nekem senkim. Bár csak tudnám, hogy miért?
-Na erről beszélek Ani, mi mindannyian itt vagyunk és tudjuk, hogy mi történt és tudjuk, hogy hová tartasz ezzel a viselkedéssel. Hiába próbáltunk megérteni és elérni nálad azt, hogy ne néz már úgy az emberekre, mint potenciális szemétládákra, de hiába. Én nem tudok többet tenni érted és ebbe beledöglök. Imádunk és védünk, mindig melletted állunk, de sokkal többre is mehetnénk, ha egy kicsit végre kinyitnád azt a makacs szívedet. Szeretlek, de amíg ez a plátói szerelem ennyire viszonzatlan, addig nem szólunk egymáshoz. Mert akárhonnan is nézzük önző vagy. Ne próbálj elmenekülni! -Ahogy léptem volna az ajtó felé, hogy elrohanjak és homokba dugjam a fejemet, ő megragadta kezemet és magához húzott.

III. Ez mindig segít

Hozzám akart érni. Mégis mit képzel magáról ez a lány? Bepittyeg a területemre és bazsalyog Markkal.
-Hé Baby mi bajod van?
-Most inkább hagyj békén Dani, nincs hozzád hangulatom.
-Már megint cigizel? Mire jó ez?
-Szállj már le rólam, nem vagyok ma rád vevő. -Megölel és simogatja a hátamat.
-Baby, kiverhetnéd már a fejedből azt a régi storyt. Senkinek se teszel ezzel jót. Még Krumpli is feszülten figyel, hogy nehogy valaki megérintsen. Próbálunk hozzászoktatni az érintésekhez, de nem sikerül, ha nem hagyod.
-Fantasztikus, pont Te akarsz engem kioktatni? Te csak ne dumálj Mr. Jégcsap a köbön!
-Az Istenit már, de egy hibbant tyúk vagy, aki ráadásul még önző is! -Önző... Ismét szakadoznak a régi hegek. Önző, egoista, senki mással nem foglalkozol. Nem lehet szeretni, egy cafka vagy. Nem érdemelsz szeretetet. Még is hogy szerethetne az ember egy kis szutykos tolvajt, aki igénytelen? Csak arra tudsz gondolni, hogy mikor és hol tölts el valamelyik pasiddal egy-két éjszakát. Csip-csep, csip-csep. Csurog a víz a hajamról. Csip-csep, csip-csep, vagy talán könnyezem? Homályba vész minden ami eddig volt körülöttem. Igen sírok, de pont Daniel előtt? Még mit nem. Szaladok, nem látom merre. Emlékszem, hogy valakinek neki ütközött a vállam, de nem ismertem fel. Aztán egy vagy több dudaszó. Átázott a tornacipőm, nem sokkal a zoknim is. Önző, önző... Egoista, egoista... Hangzottak újra és újra a gúnyos, de egyre monotonabb szavak. Még a szél is engem szapult. Síri hangján rágalmazott a fa, fű, bogár az ég és föld. Az egész világ. Bár... Istenem bár meghalhatnék már végre! Miért nehéz felfogni? Nem akarok senkit aki emlékeztetne a régi önmagamra, amikor még türkiz volt a világom és nem színtelen szürke, amikor egy láthatatlan senki voltam, vagy egy nagy célkereszt, akibe folyton csak belerúgtak. Pont a közepébe, ahol a legjobban fájt. Mikor végre elfáradt a lábam és már hiába futottam, reszkettem a hidegtől, megálltam. Felnéztem és ismerős volt a házszám. Daniel édesanyjának a háza előtt álltam meg. 2 éve meghalt mellrákban. Nagyon kedves és megbízható nő volt, viszont végtelenül büszke és makacs. Benyitottam a kapun, elindultam a lépcső felé. A több hete vágatlan fű súrolta csupasz lábszáramat. A tornác, amelyen annyit nevettünk és sírtunk együtt Danivel, már megkopott és itt-ott hajszál vagy annál kicsit vastagabb repedések futottak girbegurba alakokban. Leültem a porba, itt legalább nem szakad. Vajon, hogy magyarázom meg ezt a mai napot az osztályfőnökömnek. Bárcsak... Cuppogó, sebes léptek közeledtek. Elfordítottam arcomat, hogy nehogy valaki meglássa, a vörös foltosra sírt szememet. Belépett a kapun, ekkor már tudtam Dani, hogy te vagy még sem érdekelt.
-Te ostoba, Te elmebeteg, Te...
-Önző, semmire kellő, igénytelen, cafka? Mond csak tovább Dani, hozzá szoktam már.
-Miért ide kellet jönnöd? Miért nem kerülöd el nagy ívben?
-Mert ha újra és újra visszagondolok anyádra, aki az én anyám is volt anyám helyett, akkor végre kicsit megnyugszom és úgy érzem, hogy boldog vagyok. Ez mindig segít, amikor Te átgázolsz, az amúgy is porrá tiport, lelkemen.

II. Fejezet: Esther nagy napja

Még ez az utolsó küldetés és mehetek haza. Alig várom már, hogy láthassam szülőföldemet és a drága Zanet. Megjelent előttem az arca, profiljának minden egyes millimétere és teljesen elolvadtam. Már, hogy lehet valaki ennyire édes? Na meg ennyire lusta. Reményt vesztve sóhajtok egyet, a doh szagú vonatkabinomba.
-Jó reggelt. Szabad ez a hely?- A srác, kedvesen mosolyogva, tele reménnyel rám pislog.
-Igen, foglalj helyet.-Gyorsan beljebb lép és felteszi csomagját, majd leül.
-Huh, köszi. Már kezdtem azt hinni itt sehol sincsen egy szabad fülke. A nevem Mark.
-Örvendek, engem Esthernek hívnak. Hova utazol?
-Csak suliba megyek. Te merre mész?
-Hát akár elhiszed, akár nem én is oda igyekszem.
-Nagyszerű és melyik suliba?
-Roes Egyetemen leszek diák.
-Én is oda járok. Ez nem lehet véletlen és melyik osztályba?
-Művészet irányzat, ezen beül rajz és ének, amire szakosodni szeretnék.
-Micsoda szerencse, Te meg én osztálytársak leszünk. Igaz sajnállak is egy kicsit, mivel eléggé egy satrafa az ének tanár. Szívesen körbevezetlek, ha gondolod.- Na csak ez hiányzott.
-Köszönöm, de igazán nem szükséges fáradnod.
-Igen Mark, igazán felesleges egy ilyen lányra vesztegetned az idődet.-Lépet be egy szőke lány a kabinomba.
-Ó, Esther had mutassam be neked Annát. Anna ő itt Esther. -Anna rám néz, de nem mozdul a keze.
-Szia Anna vagyok. Te pedig az új lány, gondolom én. Vagy tévedek?
-Igen én vagyok az új lány, de jobban szeretem, ha a nevemen szólítanak Anna kisasszony.
-Tyűha Mark, valami igazi kis elit csajszit szedtél össze. A barátaim csak Aninak hívnak, vagy Annának.
-Értem, de mond csak Te mindig ennyire mogorva vagy?
-Mond csak, te mindig ennyire kíváncsi vagy? Mark, amúgy keres Potato. Viszlát Esther!
-Ne haragudj rá, kicsit antiszoci tud lenni, de tulajdon képen nagyon aranyos lány.
-Igen, teljesen úgy nézett ki, mint aki aranyosan fel akar zabálni, mert az ő területére tévedtem. Te a barátja vagy? Vagy szeretője, vagy valami hasonló, mert igen csak sértettnek érezte a területét.
-Az egyik legjobb barátja vagyok és szerintem tévedsz, csak nem szereti a gazdag, elnyalt lányokat.
-Valahogy éreztem, ki hallani a gúnyt a hangjából. Sokszor jártok vonattal?
-Hát mi, Christian, Daniel meg Potato és én igen. Ó igen Chris az iker öcsém.- Lassan megérkeztünk a suliba és én nagyon féltem. Nem attól, hogy kötekedni fognak velem, hanem attól, hogy kiközösítenek.
Szerencsére Anna, már nem pikkelt rám annyira, amikor Mark ott volt mellette, de azért szemmel tartott.
-Esther, gyere nyugodtan ideülhetsz mellém.- Hozzám szólt az egész osztálya ellőt. Leültem mellé a padba.
- Ne haragudj, hogy bunkó voltam. Csak...
-Igen tudom, nem szereted az elnyalt csajokat.
-Pontosan, nos ezek után nem fogok többször elnézést kérni, de ha bármi gondod van a srácok szívesen segítenek. -Nem tudtam, hogy ez most Marknak, vagy Annának köszönhető, de hálás voltam érte.
-Köszönöm szépen. Mond csak nem lehetnénk barátok?-Anna úgy nézet a kinyújtott kezem felé, mintha skorpió fullánkját nyújtanám át neki. Éreztem, hogy a teremben megfagy a levegő.
-Ne haragudj, de én nem barátkozom lányokkal. Rendes csajszi vagy, de többet ne várj tőlem. Nem bízom a nőkben és soha nem is fogok.-Ezzel elfordult és kiment, gondolom cigizni.
-Ó, sajnálom Esther,lehet szólnom kellet volna, de Anna nem tudja elviselni, ha egy nő hozzá akarna érni. Még el-el beszélget velük, de a fizikai kontaktustól hányingere van.
 -Köszi Mark, jó tudni. Ez is valami antiszociális dolog?
-Valami olyasmi, de az én nevem Christian, Mark a bátyám és nincs mit.